A nők...

Mire az Örökkévaló megteremtette a nőt, már hatodik napja túlórázott.
Megjelent nála egyik angyala, és azt kérdezte tőle: - Miért fordítasz
ennyi időt erre az egyre? - Az Örökkévaló pedig így felelt neki: -
Láttad már a hozzá készített tervrajzaimat?

Tökéletesen moshatónak kell lennie, de nem lehet műanyagból, mozgatható,
egyenként cserélhető része kell hogy legyen, és fontos, hogy "diet
coke" -kal és ételmaradékokkal is üzemeltethető legyen. Az ölében egyszerre
négy gyermeknek kell elférnie, és fontos, hogy a csókja felhorzsolt
térdektől a megtört szívekig bármit képes legyen meggyógyítani. És akkor
még nem is említettem, hogy mindezt egyszerre, de csak két kézzel kell majd
elvégeznie.

Az angyal egészen elképedt e követelményeken:
- Mindössze két kézzel?! Az kizárt! Ráadásul ez csupán az alapmodell?
Túl sok munka ez egyetlen napra. Szerintem elég, ha holnap fejezed be.
- Eszem ágába sincs várni! - tiltakozott az Örökkévaló. - Hiszen már
olyan közel állok ahhoz, hogy befejezzem ezt a teremtményemet, amely amúgy
is olyan közel áll a szívemhez. Már most képes meggyógyítani saját magát,
amikor beteg, és napi 18 órát képes robotolni!

Az angyal erre közelebb lépett, és megérintette a nőt. - De hát olyan
puhára csináltad őt, Seregek Ura!
- Mi tagadás, tényleg puha - értett egyet az Örökkévaló -, de ugyanakkor
nagyon szívós is ám. El sem tudod képzelni, mit képes elviselni vagy
elvégezni!
- És tud majd gondolkozni? - kérdezte az angyal.
Mire az Örökkévaló: - Nem csak hogy gondolkozni lesz képes, de érvelni és
alkudozni is!
Az angyal ekkor észrevett valamit, és kezét kinyújtva megérintette a nő
arcát. - Hoppá! Úgy tűnik, szivárog ez a modell. Mondtam neked, hogy túl
sokat próbálsz belezsúfolni ebbe az egybe.
- Az nem szivárgás - pirongatta meg angyalát az Örökkévaló -, hanem egy
könnycsepp!
- Hát az meg mire való? - tudakolta az angyal.
Az Örökkévaló nem késlekedett a válasszal: - A könny arra való, hogy
kifejezze vele örömét, bánatát, fájdalmát, csalódottságát, szeretetét,
magányát, gyászát és büszkeségét.
Az angyal egészen odavolt. - Te egy lángész vagy, Uram!
Mindenre gondoltál! Tényleg bámulatos teremtmény a nő!

És valóban az! A nőkben olyan erők rejlenek, amelyek ámulatba rejtik a
férfiakat.

Elviselik a nehézségeket és viselik a terheket, de tudnak boldogok
lenni, szeretni és örülni is. Mosolyognak, amikor pedig sikoltani
akarnának. Dalolnak, amikor pedig legszívesebben sírnának.

Sírnak, amikor boldogok, és nevetnek, amikor idegesek.

Küzdenek azért, amiben hisznek. Bátran szembeszállnak az
igazságtalansággal. Válasznak nem fogadnak el "nem"-et, amikor meg
vannak róla győződve, hogy létezik jobb megoldás is. Képesek lemondani
bármiről, hogy a családjuknak ne kelljen nélkülözniük. Megrettent barátnőjüket elkísérik az orvoshoz.

Feltétel nélkül szeretnek. Amikor gyermekeik kitűnnek valamiben,
elsírják magukat, és tapsolnak örömükben, amikor barátaik díjakat
nyernek. Boldogok, amikor a fülükbe jut, hogy valahol egy kisbaba
született, vagy hogy két fiatal összeházasodott, és a szívük szakad meg,
amikor egy barátjuk meghal. Meggyászolják egy családtag elvesztését,
mégis erősek, ha azt látják, hogy a környezetükből minden erő elszállt.
Tudják, hogy egy ölelés, vagy egy csók a megtört szívek gyógyítója
lehet.

Nők minden formában, méretben és színben kaphatók.

Autóba pattannak, repülőre ülnek, mennek, rohannak vagy egyszerűen csak
írnak egy e-mailt - s mindezt azért, hogy lásd, mennyire fontos vagy
nekik. A női szívek tartják mozgásban a világot. Örömet, reményt és
szeretetet hoznak. Képesek szánalmat érezni mások iránt, és vannak
eszményeik. Erkölcsi támogatást nyújtanak családjuknak és barátaiknak.

A nőknek lényeges mondandóik vannak, és semmit sem sajnálnak
környezetüktől.

Mindazonáltal, ha van egy hibájuk, hát az, hogy elfeledkeznek arról,
mennyit érnek.